A szerelem két élű kard. Minnél jobban szeretsz, annal jobban szenvedsz a végén.

La BOMBA!

Néha úgy érzi az ember.hogy minden szétesik. Néha a szürke hétköznapok az embert megkeseritik. Vigyázz hát ne ragadj bele a monotonia csapdájába. Légy színes kacaj, simulo szenvedély, boldogság jer a karomba.

Carpe diem!

Carpe diem, elj a mának, mert az élet úgyiscsak tovatűnik. A test viharvert lesz, mint a rózsa szirmai hosszú eső után. S kár lesz bankodnod azon utólag, hogy miert hagytad elrobogni az életed vonatat.

Valaki elment s van aki itt maradt.
Aki elment annak már nem faj semmi.
De aki itt maradt annak örök társa az emlék.

Ha elmész ne nézz vissza,
mert ami elmúlt az csak múlt.
S a múlt elenyesz,
akárcsak jövőd ha abban élsz.

Mi a múlt? Letűnt pillanatok sorozata.
Mi a jövő? A jelen láncszemei összefűzve
reményel és kitartásal.

Oly izzó és heves csókod mely ajkamon ég,
szemed oly csillogó sugárzó,
mint a csillag mely az égen ragyog.

Vándor ki erre jársz
tekints szívedbe, szeretsz e igazán?
Az élet oly rövid,
hát ontsd szeretetedet kifogyhatatlan,
mert nem tudod mely óráig teheted még

Rózsa oly gyönyörűek szirmaid,
mely annyi szívet képesek megdobogtatni.
Rózsa mely szívemből nőttel
tündökölj kedvesem hajkoronajaban.

Szív, mely bennem dobog,
miért fajsz s sajogsz?
Miért nem tudlak kitépni
s feledni azt a nevet
mely forró vassal rad egettek?

Csaby

Csaby

Van e ertelme? Vagy csak az orulet kezdtete?
Tudom nem vagy mar enyem, de szivem orokke tied...

sziv

Oly kicsiny e sziv, mely mellkasomban dobog
Tulcsordul belole a felto aggodalom
Tiltakozom ellene, mert tilos eme dolog
Eliteli ember, s a fenntlevo Hatalom.

rozsa

Rozsaszirmokkal feded be testemet
Csokjaiddal halmozod el ajkamat
Hangom elcsuklik, testem megremeg,
Szivem harmoniaja csak erted zeng,

Ram nezel ozike nagy szemeiddel
Tuzes tekinteted mind kemlel
Rad nezek, arcod mosolyog, s tudom
en csak veled lehetek boldog.